Szivemben valami nehez utemre ritmizal. Soteten luktetve minden jot likvidal. Csak nehany regi rezdules, ami megmarad. Minden mas erzelem lassan elszakad
Szemeid tukreben lattam, ahogyan sorsot formal bennem, Az a nehany regi emlek, amit benned felejtettem. Hagytam, hogy lelkem melyen vegleg gyokeret
Minden kesztetesem elfelejtem, Letem sulyat magamon erzem. S nyitott szemem mast hiaba lat, Tudom, hogy sokat kell aldoznom meg rad. Vergodik bennem
Ezen az oldalon meg minden bizonytalan, De hajt a vagy, hogy tudjam, odaat mi van. Itt mar szinte minden annyira szemelytelen. Alig van mar, akiben
Kell az, hogy ertsd! Neked ez mennyit er! Az a par dolog, amit megmozgatsz masokert! Kell, hogy tobbet erezz! Neha mas celokert is verezz! Kell az
Lassan te is a leted hasztalannak erzed, Es nem erdekel teged, hogyan mulik el. De felebrednek az ervek arra biztatva teged, Nem adhatod meg fel, folytatnod
Vajon miert ennyire sotet a kep, Mint akinek minden vegleg veget ert? Magamat tettekre sarkallom, Vezet ez a nem evilagi fajdalom. Ahol mar minden
Siettem, nehogy utolerjen, Ne maradjak soha idegen kezben. Nem hianyzik, hogy leigazzon, Ez a realitasba agyazott alom. Nem volt soha balvanyom,
Lassan te is a leted hasztalannak erzed, Es nem erdekel teged, hogyan mulik el. De felebrednek az ervek arra biztatva teged, Nem adhatod meg fel,
Kell az, hogy ertsd! Neked ez mennyit er! Az a par dolog, amit megmozgatsz masokert! Kell, hogy tobbet erezz! Neha mas celokert is verezz! Kell
